A katolikus Egyházban március elején, hamvazószerdával megkezdődött a nagyböjt.
Ebben a negyvennapos időszakban a hívők magukba tekintenek és megvizsgálják életüket: vajon mennyire követik a hétköznapjaikban mesterüket és Megváltójukat, Jézus Krisztust? Ehhez komoly őszinteségre van szükség, hiszen hazudni sem magunknak, sem Istennek nem érdemes.
Az önvizsgálat során nagyban segíthet, ha valamilyen önmegtartóztatást is vállalunk. A lélek ugyanis aktívabbá válik, ha a test tunyasága nem nyomja el. A történelem folyamán – már az Ószövetségben is – ez általában az étkezésben gyakorolt böjtöt jelentette. Ennek során csupán minimális mennyiségű étel magunkhoz vételével a test megtisztítása által a lélek is új életre kelhet. Ehhez társult a hústilalom is, amely a középkorban még teljes, ma már csak részleges (azaz hamvazószerdán és a nagyböjt péntekjein érvényes) megtartóztatást jelent.
Természetesen más területen is vállalhatunk böjtöt: pl. a szórakozás, az internet, a szerencsejáték, az alkohol, a dohányzás megszorításával; vagy több imádsággal, jótékonysággal (alamizsna). A lényeg: valamilyen áldozatvállalással csatlakozunk Jézus húsvéti szenvedéséhez és áldozatához. Különben a húsvét csak látszat-ünnep és bulilehetőség lesz.
Ha ez sikerül, akkor kiűzhetjük életünkből a Sátánt: imádsággal és böjttel. A Gonosz az élet minden területén jelen van és rombol. Ez a nagyböjt – ha hitelesen éljük meg – lehetőség arra is, hogy a közéletet is megtisztítsuk tőle: de csakis imádsággal és böjttel. „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek itt: Menj innét oda! – odamegy, s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen.” (Mk 17,20) Hogy van-e, lesz-e elég hitünk, és mindez sikerül-e, április elején kiderül.
