Elhurcolt érdi honfitársainkra emlékezünk

Minden évben január első vasárnapján az 1945. január 6-10. között Érdről és környékéről málenkij robotra hurcolt háromezer férfira, fiúra emlékezik a város. Idén a hagyományos időpontban a városvezetés nélkül emlékeztek az érdiek. Az önkormányzat részéről még egy zászlófelvonásra sem futotta.

Az érdi Fidesz, KDNP és a Fidelitas képviselői, az elhurcoltak rokonaival és ismerőseivel zárt körben koszorúztak az Elhurcoltak Emlékművénél.

A rendszerváltás óta minden évben, a január 8-hoz legközelebb eső vasárnapon emlékeztek meg a rokonok, ismerősök és a város vezetői a szovjetek által kényszermunkára elhurcoltakra. Idén a városvezetés másképp döntött.

A szovjetek és magyar segítőik becsapták az érdi embereket, majd elhurcolták őket

1944 októberében, közvetlenül azután, hogy a német megszállók elhagyták Érdet, Ófaluban megjelentek a szovjet csapatok. Alig három hónappal később, 1945 január elején a Vörös Hadsereg katonái több mint háromezer érdi férfit és fiút hurcoltak el munkatáborokba, malenkij robotra. Érd és a környező települések teljes 15-60 év közötti férfilakosságát.

A község vásárterére (a régi buszpályaudvar helyére) terelték össze őket azzal a hazugsággal, hogy munkát adnak nekik. De nem ez történt.

Előbb Ercsibe, majd tovább Szegedig, Temesvárig, a Donig hurcolták őket. Bár volt, aki még abban az évben, volt, aki csak tíz évvel később tért haza, az elhurcoltak fele soha nem látta viszont szülőföldjét. Jeltelen sírokban fekszenek. Rájuk, az elhurcoltakra, az áldozatokra emlékezünk ezen a napon minden évben.

Évtizedeken át tilos volt szóba hozni a bolsevikok eme szégyenletes tettét

Ugyanis nem kizárólag szovjet parancs és a szovjet katonák okolhatók a magyar férfiak színe-javának deportálásával, hanem sajnos magyar nemzetiségű, magyar nevű kommunisták is. Akik saját vérüket árulták el ezzel – tönkretéve házasságokat, családokat, sorsokat, emberéleteket, eltiporva az emberi méltóságot, semmibe véve hitet és jogot.

A rendszerváltozásig mélyen hallgatni kellett a történtekről. Akit elvittek, az „eltűnt”, legfeljebb özvegye, árvái emlékeztek rá. A ’90-es években azonban már lehetett emlékezni; a túlélők kezdeményezésére a város emlékművet állíttatott az elhurcoltaknak és családjuknak. Domonkos Béla alkotását, amely a Földrajzi Múzeum előtt áll, 1998-ban avatták fel, itt emlékezik a város évről évre az 1945 januárjában történtekről.

Az elmúlt években a városvezetés méltó módon emlékezett meg

2015-ben a Magyar Földrajzi Múzeum egy kötettel (Szabadulás Nélkül) és egy kiállítással emlékezett az elhurcolt érdiekre. 2018-ban az Érd Tv és Katona Szabolcs rendező-operatőr díjnyertes dokumentumfilmet készítettek a témáról.

A 2017-ben az elhurcoltak emlékére állított tábla

A kiállításról így írt Kovács Sándor a Honismeret című folyóiratban: „Az Érd és környékéről a Szovjetunióba kényszermunkára elhurcolt honfitársaink emlékére rendezett tudományos előadóülés után a Magyar Földrajzi Múzeumban e sokatmondó frappáns címmel nyílt meg 2015. október 21-én egy időszaki tárlat. Kurátora Lendvai Timár Edit, a múzeum munkatársa volt.

A kiállítást az országosan is kirívó számú, mintegy 3 ezer fő elhurcolt miatt különösen indokolt volt Érden megrendezni. Az elszenvedők közül ugyan már csak kevesen élnek, de a rokonok, akik nagy számban jelentek meg a rendezvényen, nagyon hálásak voltak, hogy végre őszintén szólhattunk szeretteik meghurcolásáról, szenvedéseiről, értelmetlen halálukról.

Érden 1945. január 6-án házakból, majd 8-án a vásártérre kirendelve a környék munkaképes, 16–60 éves férfilakosságát málenkij robot és bumáska (igazolás) ürügyével tőrbe csalva orosz katonák elhurcolták. Sorsuk szovjet hadifogolytáborokban való többéves sínylődés, halál vagy megbetegedés, testi-lelki megrokkanás lett.”

Idén a városvezetés szakított ezzel a több évtizedes hagyománnyal: napokkal ezelőtt letudta a “programot”

Bár az önkormányzat költségvetésében idén is szerepeltek a méltó megemlékezés – szinte filléres – költségei, ennek ellenére még arra sem futotta, hogy legalább a zászlókat felvonják: üresen árválkodtak a zászlórúdak.

Az Elhurcoltak Emlékműve a Szabadság téren, a Magyar Földrajzi Múzeummal szemben (fotó: Antunovits Antal)

Vélhetően nem ért rá hétvégén, ezért a városvezetés pénteken szűk körben letudta a kötelező “programot”.

Az áldozatok rokonaiban felháborodást keltett Csőzik László polgármester, amikor az internetre feltöltött beszédében az Elhurcoltak Emlékművére utalva arról beszélt, hogy “ez a magányos alak” milyen gondolatokat ébreszt benne. Vélhetően a liberális gendersemlegesség közgondolkodásba való bevezetését igyekezett egy ilyen alkalommal is propagálni.

Szentmise és istentisztelet a templomokban, megemlékezés az Érd határában emelt keresztnél

Főoldalról ajánljuk

Mi lesz veled, Érdi Városliget?

Az Érdi Városliget egyre népszerűbb az érdiek körében. Minden héten több száz család látogat ki ide sportolni, kikapcsolódni. A baloldal a választási kampányban ádázul támadta a helyet, most pedig a hírek szerint már az üzemeltetési szerződést is felmondták. Pedig sorra jelennek meg a pályázatok, amelyek segítségével még szebbé, még otthonosabbá lehetne tenni a helyet.

Érd a sor végén az élhető magyar városok rangsorában

Magyarországon a Várnegyedben és a belvárosban a legjobb élni, míg a megyei jogú városok között Érd szerepelt a leggyengébben – derült ki az Otthon Centrum nemzetközi trendek alapján felállított rangsorából, amely a 20 ezer főnél népesebb városokat életminőség szempontjából listázta tavaly év végén.

Aradszki András jól lobbizott: Érd is kap a sporttámogatásból

Aradszki András országgyűlési képviselő hatékony közbenjárásnak köszönhetően az Érdi Városi Sportegyesület is részesülhet abból a több mint 2,1 milliárd forint rendkívüli támogatásból, amit a kormány biztosít 45 kiemelt vidéki sportegyesületnek a koronavírus-járvány negatív gazdasági hatásainak kompenzálására.