Persze értjük a valódi okot. DK-s feleségének politikai főnöke, Gyurcsány Ferenc 15 évvel ezelőtt a rendőreivel verette szét az ellene és a politikája ellen tiltakozó tömeget. Sokan nem felejtették el ezt az aljas tettet, amit ő és az akkori liberális főpolgármester később még azzal is tetéztek, hogy kitüntették az erőszakra közvetlenül parancsot adó rendőri vezetőket. 

Nyilvánvaló, hogy Csőzik Gyurcsányt és a felesége politikai érdekeit védi a mostani döntésével.

Érd baloldali polgármestere  nem is adhatta volna nyilvánvalóbb jelét annak, hogy ebben az ügyben a rendőri erőszak pártjára állt. Nem akarja, hogy erről szó essék, nem akarja, hogy őt és a feleségét és az érdi baloldalt szembesítsék Gyurcsány gaztettével. Próbálja meg nem történtté hazudni a nemzet ellen elkövetett aljasságot, és igyekszik megakadályozni, hogy erről a – sok ismert baloldali által is nyilvánosan elismert – gazságról annak 15 éves évfordulóján, a forradalom napján beszélni lehessen. Ahogy ő fogalmazott: száműzi a politikai beszédeket október 23-án.

Itt tartunk 2021 őszén, 65 évvel azután, hogy a magyar nép történelmének egyik legbátrabb tettét hajtotta végre: letépte a szovjet és a magyar kommunisták által rárakott rabláncot. Erre emlékezni Csőzik szerint „unalmas és izzadságszagú”. Ő szórakoztatni akar, „felejthetetlen” bulit akar, „fancy” azaz szórakoztató mulatságot akar. 

Az emlékezés a baloldalon nem trendi. Hát persze. Túl sok a bűn, amit a magyar nemzet ellen elkövettek.

Nem mintha Csőzik korábban távol tartotta volna magát a politikai megnyilvánulásoktól. Városi ellenzékként előszeretettel használta nemzeti ünnepeinket arra, hogy kifejezze politikai véleményét. Csak hogy ne menjünk túl messzire az időben:

2018. március 15-én elmondott ünnepi beszédének nagy részét is az akkori városvezetés elleni támadásnak szentelte.

2018-ban még a Szenteste előtti estére is tüntetést szerveztek, ordítva vonultak a városközpontban, miközben minden jóérzésű ember már elcsendesedve készült a másnapi ünnepre. 2014 után gyakorlatilag nem volt olyan ünnep, amelyen valamilyen módon ne lett volna politikai tartalmú demonstráció. Még a gyerekeknek szervezett Tök-fesztiválját is alpári politizálásra használta!

De nem is azzal van baj, hogy egykor még úgy gondolták, helye van a politikai véleménynyilvánításnak. Baj azzal a képmutatással van, ahogy ma kezelik a forradalom ünnepét. Egykor a leggyalázatosabb rágalmaktól sem riadtak vissza ünnepeink alkalmával, ma azt mondják, hogy politikai ünnepen politikáról beszélni nem méltó, sőt, izzadságszagú és uncsi.

Mi ez, ha nem cinikus hatalmi arrogancia?

Csőzik László és felesége, Bősz Anett nagyon tévednek, ha azt hiszik, befoghatják azok száját, akik még emlékeznek Gyurcsány gyalázatos tettére. Nagyon tévednek, ha azt hiszik, hogy a családi vacsoraasztalnál röhögve kifundált cinikus ötletük célt érhet. 

Igenis lesznek, akik kimondják, amit október 23-án ki kell mondani. És elég hangos lesz a kimondott szó ahhoz, hogy a gyávák, a becstelenek, az árulók is meghallják.