Mindig nagycsaládot álmodott?
Voltak olyan pillanatok az életemben, amikor el sem tudtam képzelni, hogy nekem családom legyen. Egyke gyerek voltam, méghozzá elvált szülők egyetlen gyermeke. Tisztelem, becsülöm a szüleimet, nagyon hálás vagyok Édesanyámnak, aki mindennél jobban szeretett. Sok értékes útravalót kaptam tőlük az életre. De tény, hogy kiskoromban sokat csúfoltak a társaim, amiért elváltak. Ez a kiszolgáltatott helyzet a korosztályomhoz képest érettebbé tett. Ezek mind kis sarokkövei annak az elhatározásomnak, hogy a saját életemben sok mindenen fordítani akartam. Gyerekkori, élő, éltető családról látott emlékem az akkori vecsési református lelkész tízgyerekes családja, akikhez közel kerültem. Jó volt látni az összefogást és a szeretetet, amivel a mindennapokban éltek. Ekkor éreztem meg azt, hogy én is ilyen nagy családban szeretnék élni. És ekkor döntöttem el, hogy igent szeretnék mondani az életre. Kértem a Jóistent, soha ne hozzon olyan helyzetbe, hogy döntenem kelljen a szívem alatt megfogant életről. Ez az igenlés, a valami mellett és nem valami ellen kiállás építő ereje lett az életemnek.
A Nagycsaládosok Országos Egyesülete, amelynek az elnöke, 1987-ben alakult. Az egyik első, valóban a civil érdekérvényesítésre létrejött szervezet volt a pártállami időkben. Hogyan került kapcsolatba az egyesülettel?
A férjemnek volt egy súlyos betegsége, ami mindannyiunkat nagyon megpróbált. Amikor javulni kezdett az állapota, hálából felajánlottam a szolgálatomat az Úristennek, ide vezetett. Pedig nagyon fiatalként, a repülőtéri munkám során a legnagyobb szerelem a cargo gépek iránt volt bennem. Visszatérve egyszer írtam a NOE-nak, hogy szívesen megszervezem az érdi csoportot. Ez lett az Ága Boga Érdi Nagycsaládosok Egyesülete, amely azóta is működik. Idővel az egyesület vezetése felkért, hogy vállaljam el a főtitkári feladatokat. Később megszülettek az ikrek, majd 2016-ban újra visszahívtak, ezúttal már elnöknek, amit társadalmi munkában azóta – immár újraválasztott elnökként – ellátok.
“Szeretem ezt a várost, szeretem az itt élő embereket”
Állandó a vita, hogy Érd élhető, gyarapodó város, vagy épp ellenkezőleg, túlzsúfolt, élhetetlen település. Ön szeret itt élni?
Áprilisban lesz 20 éve, hogy Érdre költöztünk. Nagyon sokáig mi is az átlagos polgárok életét éltük. Én idegennek éreztem itt magam és visszavágytam Vecsésre. Az Ága-Boga megalakítása sokat jelentett számomra. Hálás vagyok, hogy megismerhettem a város településrészeit, az itt élő családokat és az alakuláskor sok segítséget kaptunk az önkormányzattól is. T. Mészáros András polgármester úrral és munkatársaival jó kapcsolat alakult ki, és egy darabig dolgoztam is vele. Nagyon örültem annak, hogy elmondhattam a véleményemet és sok esetben a megoldási javaslatot is. A 2006 után megindult fejlesztések közül nagyon sok kifejezetten a családok, a gyerekek javát szolgálta. Az új óvodák, iskolák, játszóterek, később az Ifjúsági Önkormányzat, ez a nagyszerű kezdeményezés mind-mind olyan jelentős fejlesztés és innováció, ami miatt sok más település mellett Érd is kiérdemelte a NOE Családbarát Önkormányzat díját, ráadásul kétszer is. Erre a NOE elnökeként és érdiként is büszke vagyok.
Én szeretem ezt a várost, szeretem az itt élő embereket és azokkal is jókat szoktam beszélgetni, akikkel nem egyforma a véleményünk. Sőt ezeket a beszélgetéseket szeretem a legjobban. Ez a város a maga sajátosságaival szép, és az itt élő emberek, ha összefognak hihetetlen jó dolgokat tudnak megvalósítani. De ehhez olyan emberek szükségesek, akik igazi vezetők, akik tudnak lelkesíteni, és akik olyan programot tesznek le amiért érdemes összefogni. Ezt most kevésbé látom és emiatt is sokkal több energiát fordítok az országos ügyekre.
Nehéz év van mögöttünk. Az egyént, a családot éppen úgy próbára tette a pandémia, mint a baráti vagy a munkahelyi közösségeket. Ötgyermekes édesanyaként, Magyarország egyik legpatinásabb és legnagyobb civil szervezetének elnökeként hogyan élte, éli meg ezt a rendkívüli helyzetet?
Minden szempontból az újratervezés jelentette a legnagyobb kihívást. Újra kellett gondolni mindent. Egyrészt a család teljes életét, hiszen a bejáratott utak, feladatmegosztások ebben a mindenki számára ismeretlen és ijesztő helyzetben nem működtek. Nem kis feladat ez, és a megoldásához a család valamennyi tagjának az aktív részvételére, együttműködésére volt szükség, a kis óvodástól a kamaszon át a felnőttig. És újra kellett gondolni az egyesületünk teljes éves működését is, ami már „kőbe volt vésve”, azaz szinte tele volt a naptárunk olyan közösségi programokkal, amelyeket vagy le kellett mondanunk, vagy teljesen át kellett szerveznünk az új körülményekhez igazodó biztonsági szabályoknak megfelelően. Nem könnyű feladat ez egy közel 15 ezer tagcsaládot számláló szervezet esetében, amely 200 helyi egyesülettel rendelkezik. Ezek között voltak sok-sok éves hagyománnyal rendelkező, nagyon népszerű rendezvények, mint például a Babaköszöntő, ahol minden májusban az előző évben nagycsaládba születő gyermekeket és szüleiket köszöntjük. És voltak olyanok, amelyekkel épp hagyományt szeretnénk teremteni, mint például a nagycsaládos esküvő, amelynek keretében egyesületünk szervezi és rendezi meg a felhívásunkra jelentkező fiatal párok közös esküvőjét.
Mindent összevetve mégis hihetetlen sokat adott ez az év, felértékelődtek az emberi kapcsolatok, és bár nem tudtuk személyesen találkozni, valahogy mégis több idő került arra, hogy odafigyeljünk egymásra. A rendkívüli helyzet, a gyors döntések pedig megerősítettek bennünket. Folyamatosan érkeztek a visszajelzések arról, hogy hogy vannak a családjaink és mire van szükségük. Ha tudtunk, segítettünk, és év végén úgy éreztem, a NOE közössége még erősebb, mint volt.
Együttműködés a családok érdekében
Az önök családja hogyan működött a járványhelyzetben? Hogy sikerült ezen a területen az újratervezés?
Nekem nagy kihívás volt. Összehangolni azt, hogy otthon tanul, dolgozik mindenki, közben az ikrekkel is foglalkozni szerettem volna, és a NOE-s feladataimat is el akartam látni, méghozzá a legjobban. Minden online megbeszélésemnél az ikrek vagy integettek vagy mosolyogtak, de kamaszaim kifejezésével élve széttrollkodták az egyeztetéseket. Emlékszem az első nap, amikor újra oviba mentek, ismét volt egy megbeszélésem, és a kamaszok viccből sorba jöttek be hozzám, miközben hangosan mondták, hogy: Anya, Anya, Anyaaaa. A humorra nagy szükség volt a karantén idején. Egyébként egy nagycsaládban sohasem egyszerű a logisztika, de sok odafigyeléssel, önzetlenséggel, szeretettel minden megoldható. Az iskolai, óvodai zárás tavasszal, az első hullám idején korábban nem ismert helyzet elé állított mindenkit, szülőket pedagógusokat, munkaadókat egyaránt. Minket is. Igyekeztünk a leghatékonyabban alkalmazkodni, amiben a mi összetartásunk mellett sokat segítettek a kollégák és a barátok is. Tavaly ünnepeltük a 20. házassági évfordulónkat, a férjem 50 éves lett, Bendegúz leérettségizett és felvették az egyetemre, az ikrek betöltötték a 6. évüket, Luca lányommal a sok-sok nehézség közepette igazi barátnőkké váltunk. Szóval a nehéz időkben is csodálatos dolog anyának, feleségnek, barátnak, jó munkatársnak lenni.
Mindenki számára nagy kihívást jelent a járványhelyzet, amiben a családosoknak komoly segítséget, kapaszkodót nyújt a kormány egyre bővülő családtámogatási rendszere. Milyen szerepe volt ebben a NOE-nak?
A NOE megalakulása óta együttműködést ajánlott a mindenkori kormányoknak. Mi nem politikai alapon, hanem családvédelmi alapon szerveződtünk, és e szerint is működünk a mai napig. Voltak kormányok, amelyek elutasították az együttműködést és voltak, amelyek elfogadták azt. Az elmúlt tíz év kapcsolata, együttműködése kiemelkedően jónak mondható. Hiszem, hogy a jelenlegi kormányzati családpolitika történelmi jelentőségű és Európában is egyedülálló. Sehol máshol nincs például a gyermeknevelést ilyen mértékben elismerő rendszer, mint nálunk. A négy vagy több gyermeket nevelő nők személyi jövedelemadójának teljes elengedése azt „mondja ki”, hogy amit az édesanyák tesznek a családért, az nélkülözhetetlen és elismerésre méltó. Jó volna, ha ez a későbbiekben a háromgyermekesekre is kiterjeszthető lehetne. A nagycsaládos gépkocsi támogatást pedig nagyon sok nemzetközi partnerünk szeretné a saját országában is bevezettetni. Természetesen vannak negatív kritikák a nagycsaládosokkal szemben, amiért ilyen sok támogatást kapnak. Soha nem tudtam irigyelni mások jobb létét, anyagi javait. A kamaszok nálunk akkor születtek, amikor a családi pótlékot is meg akarták adóztatni. Örülök, hogy most számos akadály elhárult a fiatalok elől, és így könnyebben tudják kezdeni az életüket. A mi feladatunk a példamutatás a bátorítás, hogy merjenek igent mondani az életre. Sokfélék vagyunk. Lehet az ember nagycsaládos, lehet gyermektelen vagy örökbefogadó, lehet házas vagy egyedülálló. A személyes döntéseink akkor visznek jó útra, ha megéljük az értékeit, az ajándékait, ha ezzel gazdagítjuk a saját lelkünket és a mások életét is. Ha a döntéseink mindig csak valami ellen születnek meg, akkor hitem szerint rossz úton járunk. A rossz úton járni viszont maga a céltalanság.
