Feszült hangulat lengi körül a mozitermeket, amikor egy nagyszabású magyar filmet vetítenek. Manapság szinte lehetetlen, hogy egy alkotás autonóm tudjon maradni, és kizárólag a tartalma és a minősége alapján ítéltessék meg.

Ha állami pénzből készül valami, akkor azonnal rásütik a „NER bélyegét”, ha független, akkor rögtön rendszerkritika.

A Most vagy Soha című magyar történelmi kalandfilm monumentális eszközökkel nyúl a magyar forradalom és szabadságharc, a márciusi ifjak történetéhez, mindezt minden idők legnagyobb magyar filmes költségvetésével.

A film kreatív producere, Rákay Philip több interjúban is kifejtette, hogy mekkora munka előzte meg a forgatást, hogy a társzerzőkkel, Szente Vajkkal és Kis-Szabó Márkkal rengeteget dolgoztak a forgatókönyv tökéletesítésén. A monstre díszlet felépítésével magyar filmben ritkán látható kulisszákat teremtettek annak érdekében, hogy a néző teljes átéléssel tudjon azonosulni a közeggel és a szereplőkkel.

A sok erőfeszítés meghozta az eredményét. Az első perctől lebilincselően izgalmas és lenyűgöző látványvilágú film teljesen átjárja a nézőt.

A csodálatos képi világ drámaian hatásos zenével párosul. Gulya Róbert zeneszerző remek érzékkel válogat az akár már hatásvadásznak is nevezhető harmóniák között annak érdekében, hogy a film katarzisai még drámaibbak legyenek.

A magyar történelem egyik legnagyobb pillanatát bemutató film bátran nyúl a fikció eszközéhez annak érdekében, hogy igazi közönségszórakoztató alkotás születhessen. A kitalált elemek jól illeszkednek a történetbe, igazolva a film elején feltűnő mondatot:

„Ahogy történt, és ahogy történhetett volna…”.

Olyan profi alkotásról van tehát szó, ami több akar lenni, mint mozgó történelemkönyv, olyan alkotás akar lenni, ami tökéletes szombat esti szórakozás bárhol, bármikor, bárkinek.

Kiemelt fénykép: MTI