– Ma van a házasság világnapja. Ebből az alkalomból beszélgetünk, de egy kis játékra hívom az elején önöket. Kérem, mondjanak öt-öt szót, ami önök szerint a jó házasság titka.

Karesz: békesség, hűség, egyetértés, elfogadás, önzetlenség

Ági: segítőtárs, odafigyelés, megbocsájtás, megértés, őszinteség

– Milyen elvárásokkal léptek házasságra egymással? Előfordult-e az évek során olyan helyzet, hogy ezek valamelyikéről egy szükséges kompromisszum kedvéért le kellett mondaniuk?

Karesz: Nem emlékszem, hogy különleges elvárásaink lettek volna a házasságunkra, illetve egymásra vonatkozóan azon kívül, hogy szeretnénk nagy családban, boldogan élni. A házassági fogadalmunkat mindketten komolyan gondoltuk, és igyekeztünk azt – lassan 34 éve – hűségesen megtartani. Tudtuk, hogy Isten nem hagy magunkra, ha nehézségeink is lesznek, ki fog abból hozni. Hála Neki, szoros kapcsolatban maradtunk vele, így a hármas kötél valóban erősnek bizonyul.

Ági: Megismerkedésünktől kezdve több gyermeket terveztünk. Az első három gyermekünk, Marci, Anna és Eszter három év alatt született meg. Egy lakótelepi lakásban éltünk öten, és már éppen egy eladó családi házat terveztünk venni a továbblépés reményében, amikor férjem édesapjának váratlan halála miatt átmenetileg el kellett költöznünk Siófokra, hogy Karesz édesanyja és testvérei közelében legyünk. Ezt én akkor nagyon nehezen éltem meg, fájt, hogy el kell hagynunk a barátainkat, a megszokott életünket, a jövőre vonatkozó terveinket. Ahogy szokták mondani, „Ember tervez, Isten végez”, és ez valóban így lett. Isten gazdagon megáldott bennünket Siófokon. Megszületett negyedik gyermekünk, Judit. Egyáltalán nem unatkoztunk, de semmi okunk nem volt panaszra. Elindítottunk egy könyvelő irodai vállalkozást, ami azóta is sikeresen működik.

„Egy csapat vagyunk”

– Természetesen minden házasságban vannak hullámvölgyek. Hogyan lehet ezeket úgy átvészelni, hogy mindkét fél erősebben, a másik iránt elkötelezettebben léphessen tovább?

Karesz: Véleményem szerint a legfontosabb az Istennel való szoros kapcsolat, és az, hogy soha ne felejtsük el, hogy a házasságon keresztül szövetségi kapcsolatba léptünk egymással, ami számunkra azt jelenti, hogy mindketten egymás javára csatlakozunk a másikhoz. Amit még kiemelnék, az az, hogy a hullámvölgyből úgy tudunk leggyorsabban kijönni, ha nem a másikban keressük a hibát, nem őt akarjuk megváltoztatni, hanem saját magunk változunk meg. Ha nehézségeink vannak, igyekszünk nem a körülményekre nézni, hanem a láthatatlanra.

Ági: Számomra egy hullámvölgy után a legmeghatározóbb felismerés az volt, hogy a férjemet mindig úgy lássam, ahogy Isten látja őt. Ezután, ha vita, nézeteltérés volt közöttünk, akkor kitapasztaltuk, hogy bocsánatkérés és megbocsátás után a közös ima az, ami helyreállít és pecsétet nyom a szeretetkapcsolatunkra. Olyankor nem várunk az érzelmekre, mert akármennyire paradoxnak tűnik, valójában a megbocsájtás egy akarati döntés, amelyet az érzelmeink idővel mindig követnek. A mi házasságunkban is akkor történt meg a végső áttörés, amikor rájöttünk arra, hogy nem a házastársunk az ellenségünk. Mi egy test, egy csapat vagyunk.

– Hogyan teljesedhet ki igazán egy házastársi kapcsolat?

Karesz: Mindketten megtaláltuk a családban, a házasságban a saját feladatainkat, területeinket, szerepeinket. Én is nagycsaládban nőttem fel – öten vagyunk testvérek –, ahol megtapasztaltam, hogy nagyon fontos a rend és a nyugalom. Igyekeztünk a gyermekeinknek nyugodt légkört teremteni azzal együtt, hogy mindenkinek megvolt a saját feladata. A gyerekeinknek természetes volt, hogy ők is részt vesznek a házi munkákban. Minden nap a hűtőszekrényre kitett táblán pontosan látszott, hogy kinek mi a feladata, ami mindenki számára természetes volt. Így elejét vettük a zűrzavarnak. Vallom, hogy ahol rend és kiszámíthatóság van, ott béke és nyugalom van nemcsak a családban, hanem a házaspárok között is. Ilyen légkörben nem nehéz a házaspárnak is békességben élni.

Ági: Igaz, hogy az egyik gyermekünk egyszer viccesen tett egy olyan megjegyzést, hogy tudjuk-e, hogy nekünk milyen jó dolgunk van, mert az osztálytársaik közül senki nem segít annyit otthon, mint ők. De félretéve a tréfát, mindemellett nagyon nagy hangsúlyt helyeztünk a bizalomra és az egymásra való folyamatos odafigyelésre. Minden este a közös vacsora közben beszéltük meg az aznap történteket, és akinek éppen konfliktusa volt valakivel, igyekeztünk együtt tanácsolni.

„Ne várjuk meg, amíg kimerülünk”

Igyekeztünk figyelni arra, hogy mindig a jót lássuk meg egymásban. Így kezdődik az immár nyolc unokás Jónás család szeretetnyelvének is az első pontja, azaz „Mindenkiben a jót, a szépet lássuk, vegyük észre, juttassuk kifejezésre.”

A házasságban betöltött szerepeink közül számomra a legfontosabb, hogy a férjem segítőtársa legyek. Ezért is fogalmaztam meg elsőként ezt, mint a jó házasság titkát.

Karesz: Én pedig igyekszem a feleségem támasza lenni. E mellett felismertük, hogy ha gyümölcsöző életet akarunk élni, akkor, mint a magnak el kell ehhez halnunk, meg kell ölnünk a bennünk lévő büszkeséget, sértettséget.

– Érezték-e szükségét olykor a távollétnek ahhoz, hogy a házasságuk erős maradjon?

Nem, sőt, amikor a gyerekek már nagyobbak lettek, és könnyebben tudtunk tőlük egy-egy hosszú hétvégére elszakadni, megfogadtuk az idősebb házaspárok tanácsát, hogy ne várjuk meg, amíg kimerülünk, hanem töltsük fel az üzemanyagtartályunkat úgyis, hogy csak együtt, egymással vagyunk. Ezt azóta, hogy megtapasztaltuk a jótékony hatását, nagyon ajánljuk másoknak is.

– Sokan idejétmúlt formának tartják a házasság intézményét. Mi az, ami miatt önök mégis azt vallják, hogy „házasságban egy életen át”?

A házassági szövetség számunkra egy biztonságot adó kapcsolat. A mi jelmondatunk: Életre szóló házasság. Miután a saját életünkben mi is megtapasztaltuk a házasságból fakadó áldásokat, meg is fogalmaztuk egymásnak, hogy nem szeretnénk ezt csak a magunk javára élvezni, hanem küldetésünknek éreztük, hogy szeretnénk minél több házaspárnak elmondani azt az örömhírt, hogy lehet boldog házasságban élni, amit bárki megtapasztalhat. Így találtunk rá a 2=1 házasmisszióra (www.hazassagsikeresen.hu), akikhez csatlakozva válságban-, nehézségben élő, vagy egyszerűen elfáradt házaspároknak heti rendszerességgel igyekszünk segíteni. Hatalmas boldogsággal tölt el minket, amikor egy házaspár úgy fejezi be a kurzust, hogy láthatóan újból szeretik egymást, és visszatalálnak arra az útra, ahonnan letértek. Szerdán fejeződött be egy 12 hetes kurzusunk, aminek a végén az egyik férj a következőt írta: „Megértettem, hogy a két láb nem mehet két külön irányba…”, a feleség pedig: „A kurzus előtt sokat mondtam, hogy én már nem tudok többet tenni, elfogyott az erőm. A kurzus végére közelebb kerültünk egymáshoz, nagyobb köztünk a harmónia.” Egy másik pár: „A kurzus formálta a gondolkodásunkat. A házasságban betöltött szerepek megismerése után jó volt felismerni, hogy min kell közösen változtatnunk. Megtapasztaltuk, és megerősödtünk abban, hogy a reménytelen helyzetben is van remény.” A missziós csoporttal mi is hisszük, hogy eljön az az idő, amikor több millió tündöklő fényforrás világítja be a Földet. Ezek a fények erős házasságokra épülő családokból áradnak majd ki.